A múzsa ölén bejegyzései
Kategóriák:
A múzsa ölén
Alex
Nehéz a levegő, forró a föld
kavargó homokban alakot ölt,
vörösen izzó szemével felnéz
nyomában árnyékok rebbennek szét.
Tekintete elől nincs menekvés
parázsló írisze lelkekbe néz,
vékony-puha ujja lángot lobbant,
forró ajkaival csókol hosszan.
Közelebb lép és karjaiba zár
kárminszín haja a látóhatár,
sejtelmes lágy hangján suttog a szél
aranyló homok újra útra kél.
Száraz a levegő, kopár a föld
álom és valóság zárul a kör,
távoli fények elhalványulnak,
fáradt szeme végre lezárulhat.
Körmölte Rosetina Babil 2007. 10. 21.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
:..:..:
PÁLYÁZATot írok ki, "Reszkess Pormeder!" címmel!
Olyan novellát vagy verset várok a Múzsa ölébe, ami a költözést, a
honvágyat, az új hely iránti örömöt vagy rossz érzéseket fejezi ki.
A pályázat jutalma 1000 arany!
:..:..:
Körmölte Rosetina Babil 2007. 09. 13.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
Befú mindent a
sivatag forró
pora,
szelet csinált a
nagytorony önző
ura.
Se szín, se kép,
se csoda, csak őrült
magány,
megőrjítő, mily
üres a messzi
határ.
Csak hárfa bong,
hangja busong a
tájon,
hamis húrja
végigborzong a
klánon.
Körmölte Rosetina Babil 2007. 09. 13.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
Hátrahagyva mi szép lehet
életet és reményeket
és mindent mi ide már nem férhetett
lelépett a szertelen féreg.
Nem hagyott, csak mosatlant,
számlákat de jó sokat,
mégsem lennék mérges én,
ha maradt volna ő is még.
Élvezném hogy cirógat,
símogat és babusgat,
nem lennék oly egyedül,
nem félnék már semmitől. :)
Körmölte Rosetina Babil 2007. 08. 16.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
*Megint Rosetina szalad be, kezében pergamentekercs... kitűzi, majd felszalad*
:.:.:.:.: P á l y á z a t ! :.:.:.:.:
Pályázatot hirdetek vers/novella kategóriában, n_a_g_y _ u_t_a_z_á_s témakörben!
Határidő: e hét péntekje.
A pályázatok értékelése szavazatok alapján történik majd, a szavazatok leadására vasárnapig lesz lehetőség üzenetben, a 119170-es postafiókszámra!
A győztes e z e r arany jutalomban részesül!
Rosetina Babil
Allegra Nocture
Nagy utazás
Emberek: fel a sarut;
Őrök: nyissatok kaput!
Holdtöltekor indul a karaván,
Kishölgy elől ledől a paraván,
Hej, induljunk hát!
Jancsi: nyergeld a lovat;
Pali: hozz bort, sokat!
Királyom, adj mellém katonát
Este pedig tartsunk lakomát,
Hej, induljunk hát!
Asszony: hozzad a gyereket;
Ajtony: adjál rá kenetet!
Ma éjjel elhagyjuk a várost,
De előbb pakold be a lábost,
Hej, induljunk hát!
Katona: élezd a kardod;
Kukta: rakj mellé sajtot!
Tíz napig éhezni nem fogunk,
De ígyis elijed majd sokunk,
Hej, induljunk hát!
Orkok: készüljetek;
Vadak: remegjetek!
Ma éjjel nekivágunk a hegyeknek,
Bár feleségink könnyei peregnek,
Hej, induljunk hát!
Testvérem: vállald a gyámot;
Könyvelő: holnap vess számot!
Ha meghalok, lelkem hadd nyugodjék,
Koporsóból a tengerbe zubogjék,
Hej, induljunk hát!
Bajtársim: ne féljetek;
Orkok: kegyelmet kérjetek!
Tucatnyi torok szakadjon fel holnap,
Életét ontsuk ki tizensoknak,
Hej, induljunk hát!
Emberek: fel a sarut;
Őrök: nyissatok kaput!
Itt az idő, induljunk izibe,
Ki az utolsó, az lesz a kiscsibe,
Hej, induljunk hát!
~ ~ ~
Mariskám: örökké szeretlek;
Gyermekem: bánom, hogy vertelek!
Ne csüggedj, s ne hagyd büntetlen,
Pokol tornácán toporgunk szüntelen,
Hej, induljunk hát!
Alex Morden
Nehéz szekér veri a port elhagyatott utakon.
Kósza ágak nyalnak végig elé fogott lovakon,
léptük lassú,
az út hosszú,
Mennek merre az őseik évezredes nyomokon.
Senki soha nem emlékszik, honnan indult és mikor.
Milyen volt az első álom, a sok emlék egybeforr,
kelni menni,
felfedezni,
Hiú ábránd az akarat, ha az ösztön parancsol.
Rögös úton újabb kanyar, míg a teher nőttön-nő.
Lovak nyakán hevesebben rángatózik a gyeplő,
tépi marja,
egyre hajtja,
Nincs megállás csak a sírban, ha majd elfogy az erő.
Alkonyatkor múló fénnyel nyugodni térhet a Nap.
Lovak patáinak hangjai egyre csak halkulnak,
léptük lassú,
az út hosszú,
Mennek napnyugatnak hol majd örök álmot álmodnak.
Körmölte Rosetina Babil 2007. 06. 23.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
*Helyettes kávékisasszony lerohan, s hagyja, hogy homlokon csókolja a
múzsa... amikor ez megtörténik, letörölgeti nyálas homlokát, s idegen
nyelven felkiált:* Perpetuum mobile! *Ennek örömére tollat ragad, írni
kezd, végeredményét lásd alant:*
-..-..- Pályázat -..-..-
Perpetuum mobile, azaz az Örökmozgó... Pályázatot hirdetek minden ehhez
kapcsolódó irodalmi alkotás /vers, novella, jegyzet, .../ számára!
A beküldők markát pénzjutalom üti, és felvehetik a méltán megtisztelő mutatványos titulust! /De csak ha ők is akarják.../
Beküldési határidő: e hét vasárnapja!
Alkossatok!
Rosetina Babil
-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-
A pályázat nyertese:
-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-
Alex Morden
Leszáll az éji köd,
Hold kél a fák mögött
őszes hajjal.
Örökké fenn köröz
az istenek között
csillagrajjal.
Rég volt már újszülött
fénye mégsem törött
meg a korral.
"Hogyha majd felnövök, én is felköltözök
angyalokkal..."
Holdfénynél kobzos ül,
kobzáról dal pendül,
ékes hanggal.
Szól a dal s elrepül,
magasban szétterül
hangszárnyakkal.
- Mégsem vagy egyedül
vénség, hát örülj! -
súgja halkan.
"Végén még kiderül, nyomod ha megürül
befogad majd..."
-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-
További művek:
-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-
Kikuta
Egy örömozgó sajtkukac
Örökkön örökké mozgó sajtkukac,
Ki tudja, hogy haladsz...
Egyik kézzel mosogatsz,
a másikkal levelet írogatsz.
Körülnézel a házban,
Mit lehet még csinálni,
Fárnáimat fejemre dobálni,
Szétszeded az otthonomat,
S a mögötti farakásomat,
Én meg csak kiáltozok,
de hiába, csak ragyog
a szeme, miközben szétdől a ház...
Aztán se szó,
se beszéd,
Vígan, énekelve
Otthagy engem...
egy rom közepén.
..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..-..
Allegra Nocture
Perpetuum mobile
Cirádás szösszenet,
Mondd velem: ég veled!
Álljon itt most más:
Szertelen kaparás
Légyen mindez ballada
Villámcikázó éjszaka
Szüntelen táncolás
Örökös kárhozás
Jöjjön az átkozott
Nézzétek, mit hozott!
Átok volt zsákjában
Ontotta százával.
Mozgott vagy ezer test
Csak egy nézte, hogyan fest
A festő egy maszkot.-
"Ó, mondd, hogy csak alszok!"
Nem volt most megállás,
Más volt a felállás
Démoni arcra fagyott a mosoly
Csak a többi ember volt komoly.
Az óra elütötte az tizet
"Most mindenki fizet!"-
Szólt a hang, az óra kongott
Elfeledték a bút s a gondot.
Örökmozgók! - kacagott
S tésztából embert faragott
Egy láthatatlan arc a sarokban
"Megjósoltam a tarotban
Hogy a ma éjszaka végzetes
De azt mondták, ez csak képletes
Az, mit kártya kínálhat;
Tessék, most nagy a kínálat!"
Így ropták az urak hölgyek
Végig mind a tízezer éjet
S hogy szirtről le ne ugorjék,
Súgd te is: nyugodjék!
(Perpetuum mobile
Mire nem volt soha rím,
S nem is lesz soha tán,
Végtelen szivárvány.)
**.**.**.**.**.**.**.**.**.**
Beat Roddy
Az örökmozgó
Örökké mozog, sosem pihen,
Az izmok fáradnak, neki már nincs ilyen.
Szeme kiégve csillan a holdfényben,
Pofája fagyot lehel az éjben.
Ütemes tánc robaja vágtat,
Sosem áll meg nem várat.
Holt tancol az ezüstfényben,
Rohadó ropja, ritmusa kegyetlen.
Rádnéz de meg nemáll,
Érzi a szagod, pofájába gyűlik a nyál.
Forró véred jóízűen kortyolná,
Csontvelődet kehelyből inná.
Most nem teheti mert a hold fújja a nótát,
Holt ropja át az egész éjszakát.
De ha újra lefogy a hold, szabad lesz,
S akkor nem hallatszik újra semmi nesz.
Csend honol majd, s köd a sírokon,
Sötét, hideg, majd nyál a karodon.
Fel sem fogod, már fogak a torkodon,
S te is ott ropod nemsokára a hantokon...
--*--*--*--*--*--*--*--*--*--
Melchyss
Öltözteti lenge szellő
Holló vájta ki szemét,
temetője por, szemét,
árulója lett hát az Élet.
De a Halálból újjáéled:
Vihar-démon mosdatója,
Napcsászár fénye szárítja,
öltözteti lenge szellő,
csillag-pillantása metsző,
mesél neki az Idő,
temetője drágakő.
Örökmozgó Lélekkel,
bosszút ígér az Életnek.
+ ---- + ---- + ---- + ---- + ---- + ---- +
Rosetina
Kopogok, verem az
ablakod,
némán és nedvesen
lecsorgok.
Otthonom pocsolya,
csatorna,
ebéded viszem a
folyóba.
Folyó is én leszek,
tavacska,
párává alakít
napocska.
Felhőből esőként
szitálok,
kopogok, verem az
ablakod.
Körmölte Rosetina Babil 2007. 06. 07.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
Ashra Moon
Lángoló éj
Főnixek éjszakáján, lángba borul minden
nem értem mi van velem, meggyulladt a szívem
az édes káosz magával ránt,
arcodat formázza
a földön minden apró láng
lelkemben tűzvihar támad
nem érdekel mi ez fejet
hajtok eme káprázatnak
testem meg remeg
s azt kívánom csak
egy pillanatra had
érezzem körém fonódó testedet
s eme kéjben, s boldogságban
elkiálthassam magam: szeretlek
--.--.--.--.--.--
Sors
kellemetlen gondolat gyötör
a sors ujra, meg ujra férre söpör
az élet egy lelketlen bábjáték
a zsinórokat nem mi rángatjuk rég
s ki a parancsnak ellenáll
férre dobja ő a bábot ki az áhított
boldogságtól messze száll
lelkünk hiába hogy kicsapong
ha az ellen állás fájdalmat ont
keljetek föl éljetek hát bábok
váljanak valóra hát
a már rég elvesztett álmok
nincs igaz igazság
ezen a földön
ott van a boldogság
ez talán öröm
keresek valami szépet
keresek valami jót
keresek vmi lelkemnek
és testemnek valót
megtaláltalak
s habár e sorok
csak szavak
én még is
megtaláltalak.
-..-..-..-..-..-..-..-..-
Kikuta
Tavasz
Vágtázok az élet tengerén,
Arcomba süt a nap.
Hajnalban föld rejtekén,
Leszállott a harmat.
Tavirózsa tenger,
Tűnik fel távol
Csendben egy ház mellett,
Egy macska nyivákol.
Nézek körül, s lám,
Előtűnnek ismerős arcok,
Tovább nézelődök, látom,
Pitymallott.
Visszatekintek,
Vissza a múltba,
látom és hallom,
valaki lépked a porba.
Felnézek, és meglátom ki az,
Te lépkedsz utánam,
Hozod a tavaszt.
Körmölte Rosetina Babil 2007. 05. 28.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
Bud Buffalo
A széttört üveggolyó
Sétám alatt, gyanútlan lepillantva veszem észre a ritka csodát:
Útszéli kövek közt heverő törött, színes üveggolyócskát.
Hajdan víg gyerekek játékszere volt,
Most nem törődik vele más, csak a Nap meg a Hold.
Közelebb hajolok, elnézegetem e kis világot,
Amit - ki tudja mióta - emberszem nem látott.
Pedig szebb, mint kerek egészként, mutatja valódi mivoltát,
A göcsörtös felszínre került színcsíkok százfelé vetik a Nap sugarát.
Éltében titkát a harmónia kerek páncélja védte,
Csak csodálkozó, irigy és fürkésző pillantás érte.
Most holtan, igazi arcát mutatva már senkinek sem kell.
Akárcsak az ember.
Hoppadoll Tom
Játék az élet,
Felettem keresztet vetettek,
Ne feledd: a vétek
az mit nyakadba függesztenek.
Sírodból kelj fel,
Az idő eljött hát,
Soha ne feledd el:
Honnan hova mész át.
Kergeted a vágyaidat,
Keresed álmaidat,
Szemedben az érzés igaz,
De szívedben fájlalod szárnyaidat.
Kergeted vágyaidat,
Keresed a választ, hogy mi igaz,
S vágyod szárnyaidat,
Féltsd, szánd, hiányold csak!
Játék és vétek,
Sokan így élnek,
Várják és félnek,
S közben embert
keresnek!
*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.
Fordítva igaz pt. 1
Szemléled a világot,
Látod, mint egy virágot,
Nem értékeled halálod,
Lásd fordítva a világot...
Keresel, kutatsz,
másnak utat mutatsz,
egyenest egy fejest ugrasz
a világba...
a halálba...
Okos vagy buta,
hát üsse meg a guta,
a világ nyugtalan.
Érzed vagy féled,
de nem találod néped;
unott és untalan
látod és hallod,
nem érdekel már
csak tisztán láss...
Fordítva igaz pt. 2
A világ szép,
A világ jó,
Szereti a nép
az igaz szót!
Keresel és kutatsz
s addig éle nem nyughatsz
amíg be nem végzed az életed.
Fordítva igaz pt. 3
Most mi igaz és mi nem?
Megszakad a szívem
Látom, hogy az ilyen
gondolkodás árt,
Most mi jő el vagy marad,
Felborzol a tudat,
Hogy nem tudom mi igaz;
Csak játszom magamat!
Elfeledett emlékek
csak a prófétában él
de mindün közül ő fél,
Várjuk hát a világ végét!
*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.
Hangulatkeltő:)
Talpra katona, nyit a kocsma,
Oda jár a sok leányka,
Nekünk is ott a helyünk
Kezünk közt egy jány kell nekünk,
Irány hát a kocsma..
Nyílik az ajtó, jött egy katona,
Szétnéz bátran, ott egy jányka,
"egy életem, egy halálom,
bejön vagy nem, megpróbálom"
Irány hát a kocsma..
Nyílik az ajtó, mégegy katona,
Oldalán a kardja csillog villog ma,
Csizmaszára, mint nap fénylik,
Oldalán a bugykos félig
Már ki van íva...
Foglalt a kocsma, tele van máma,
Hejj, be szép a kocsmáros lánya,
A katonák őt akarják,
Mindig az ő táncát járják.
Rá igyunk hát ma!
*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.
Örök álomra virradt a reggel,
Az utcák meg tele lelkekkel.
Nem jöttek rá hibájukra,
Nem lehet egyiknek se nyugvása.
Kell egy cél, kell egy álom,
Kell a végzet, hisz utam járom,
Kell a jó és kell a rossz,
Kell a halál és minden kosz.
Kell egy ösvény, kell hát minden,
Add át magad az életnek szépen,
Kell nekem ő és kellesz te,
Kell hát a világ összes ékszere.
Örök éjre ébredt a város,
A háromjegyű szám ma páros.
Nincs hát a nemlétben nyugvásunk
Kell gonosz palástunk.
Ihar
/Rozinkának/
Oly finom, női illat szál felém,
S lelked szárnyal belém.
Tündéri játék csupán,
S egy csalfa csalogány.
Széles erdő kerek e világ,
Nincs is tán még egy ilyen virág.
Virágom vagy nékem,
Óh te gyönyörű csalogány.
Kinek dalja száll egy élten át.
Ennél szebb csodát magam sem éltem át.
Vörös tincsű, gyönyörű csalfa lány.
Vajh szép lesz e tőled éltem?
Tudom biztosan igen,
Kerek e világon más nincs ilyen.
Kicsit gyere velem,
beszélünk kéne azt hiszem.
Beszélünk kéne végre már,
Hiszen engem úgy mardos a vágy.
Gyere velem, csak egy kicsit gyere velem.
Úgy érzem fura egy tavasz ez nekem.
Rügyeznek a fák, csalnak a madarak,
Utánam remélem szép emlékek maradnak.
Egy rózsát nyújtok neked,
jelentése színtiszta szerelem.
S ha meghalok ne rogyj zokogva mellém.
Halálomkor csak egy rózsát rakj felém.
S ne sírj oly keserves szerelmem,
Gondolj rá mi boldog volt, velem.
Óh drága.. egyetlen szerelmem...
Körmölte Rosetina Babil 2007. 04. 30.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
Lilianne
...várja már a távol,
az erdő sötétje
de nem retten meg soha
csak bátran lép előre...
Mocshok
...kardja a kezében,
büszkeség szívében
immár nem hátrál
s nem érdekli a halál...
Bionyc
...elindul csatába
s nemsokára odaére,
a csata helyszinére,
s már az ellenség nem
is bír véle...
Rosetina
...véres minden harc...
csattog a penge,
szikrák pattognak...
s szegény vitéznek
lőn veszedelme...
Bionyc
...de igy is nyernek
mindenki zokog,
mindenki gyászol
e hős ki volt nagyon bátor,
hogy megmentse e vidéket...
Mocshok
... melyet nem kímélt a gonosz
eltiport minden jót, szépet
s csak szenvedést hozott,
de felcsillan újra e vidék reménye... :P
Bionyc
...feléledt e vitéz
a sírjából kelt életre
újra köztünk e merész
ki földünket megmentette...
Ferverhak
...vágyakozón áradsz vissza a semmibe,
elhaló ág csúszik ujjaid közül,
ezután pillantassz egy-egy haloványat,
ördögi kör záródik újraindulásra...
Rosetina
...újra indul, újra hallod,
újra fénylik, újra látod,
selymes füvön patkó dobban,
dobbanással jön a lovag...
Bionyc
...jön a lovag erre
felé,hallani már lépteit,
s ahogy jön úgy el is mené
még nem sokszor láttam itt...
Melchyss
...Elment, eltűnt hát újra,
a tűnő napba tűnve.
Most minden olyan furcsa,
Halált sikít a Béke...
Bionyc
...de ha meghal újra,
már nem kelhet éltre,
és ki tudja mi lesz velünk,
ha már nem lesz itt melletünk...
Rosetina
...nem halt az meg,
mert nem halhatott,
mert nincs olyan hős,
ki halott,
nem halt az meg,
él a lovag,
csak elügetett,
mert nem maradhat...
Ashra Moon
...nyujts nekem kezet
embereld meg magad
nem kardom miatt
állnak még a falak
nyilaim halálos sikolya
köszönti az orkokat
mondd lenne ily jó-e
egy vitéz vagy lovag
nyújts nekem kezet
talán annyit érek
nyilaim zápora segít
az orkok vére
hulljon ne a tied....
Dalila
-Virul virág,réten dombon
Hamvas harmat üde lombon
Fújd a kürtöd,hadd zendüljön
Az ellen meg csak meneküljön...-
Körmölte Rosetina Babil 2007. 04. 26.-án
Kategóriák:
A múzsa ölén
Cicoux
*nagyot kortyol a sörből*
...lova prüszköl az alkonyi fényben
megannyi lényben ébred az ösztön
ahogy haladnak beljebb
a sűrű mélybe
félelem nélkül mélázva lassan...
Nomyc
...lova elfárad, lassan
megállnak az erdő közepébe'
és ledőlnek egy fűzfa elébe;
szétnéznek merre kéne menni...
Cicoux
...másnap, ha majd
másnak mutatja arcát
az erdő, ahogy a szél fia
suhogva felnő, s szeli
keresztül a végtelent...
Rosetina Babil
...végtelen felhő
vágtat az égen
fehéren gomolyg
a hegy tetejében...
Cicoux
... de vissza most a földre, az ördögi
körbe; hősünk itt most nyugovóra tér
remélve hogy álma csendes
hűs hajnalt ígér... s letáboroz éjjelre...
Bionyc
...elalszik éjfélre
hajnalba felébred, majd visszaalszik
és reggel elillanik...
Körmölte Rosetina Babil 2007. 03. 31.-án
